Kitti...

Mintha egyetlen ölelésre vágytam volna egész
életembe,testedre fonódnak karjaim
eső illúzió után,amikor elkísérlek,talán még
most is itt ülnél szobámba,hogy gyufa lángnyi
párbeszédekbe kezünk újra-újra és újra
mindent tudni szeretnénk egymásról

Rögzül a kép a kapuba ölelkezünk
fejembe valami ködös jövő kép a falon
rólunk,ahogy a mostban állunk,ölelkezve

Te jó ég ez a „mostban „ is már néhány napja
múltba szalad minden és gyorsan nem lenni kész
csak a perc érinthető,amelybe belelépünk

Szerintem sietned kellene újra belekerülni
a képbe,újra belépni,hogy a filmünk ne tudjon
bizonytalan hullámokba fodrozódni

Csak a jelenlétünk élet,mozgás,érzés,fény,illat,íz
amelyben jelen vagy Te meg Én
minden más utánzat,hamis,egymásba ömlő
hajsza,trauma és nem bevallott :fájdalom
minden más látszat,diszharmónia,torzulat
a jó plágiuma,szürke falra mászás kényszer

Szenvedés óceánok után annyira megérdemelnél
lábujjtól fejtetőig valami gyönyörű ringó kényeztetést
amely végre biztonságos dimenzióba emelne
soha meg nem tapasztalt öröm forráshoz jutva
(hetekig gyomor rontással lázad a test
hogy nem szereti tanulni az elme az: ősi ellenség
nyelvét,ronda ,korlátolt tanárok,vizsgáztatnak
önrombolás mindezt folytatni…)ébresztő
a szabadságodat álmodd magadra
sors fordító elágazáshoz jutottál
merész-ésszel ,abszurdnak tűnhet de lehetne
egész változást hozni:mindenre vonatkozót
megalkuvásokba kínzod magad és nem látod
nem ez az utad,mert az igazi úton örömteli minden
sikert virágzó,szépséges hajnaltól estig
az igazi út nem fájdalmakat szül percről-percre

Csengess újra!