2009. június 19., péntek

Renáta

Virtuálisan küldött képet megkaptam,gyönyörű vagy
mint egy istennő,jók a vaskos láncok is illusztrálja
hogy a földnevű bolygón vágyaink láncaiban élünk
végteleníts időt,hogy elmondjam amit illik tudnod
forma és tartalom harmonizáljon és szombaton se kés
látod kedves a csillagok is pontoson keringenek
pályájukon ,ez a kép eszembe jutat egy filmet amit
valamikor veled kell forgatnom és kitalálnom,ha némi
kedved akad még amúgy is játszani Lady,mert sorsunk
így szövődik holnapos tájak fele,mint hogy a jelen

Annyira labilis létállapot,sebesség korszakban járunk
hogy őriznem kell a vágy tűzét vigyázva ki ne aludjon
olyan szomorú az arcod,amit a fotó rögzített bután
mintha egy egész óceán sírni valód akadna hírtelen
nem kétlem, lehetnek eltört fanyar hangulatok
amikor becsapottnak és megalázottnak érezzük a pillanatot,és képtelenek vagyunk kibontani jókedvünk
szirmait,mint egy kinyílott virág,amely úgy dönt
jobb megmutatni önmagát,akadnak majd jó híreim
morzsáról-morzsára összerakható a barátságunk

Tiszta vizek tündére kitudja hol késtél az időben
Neked napmeleg a mosolyod és nektár édes a szavad
és hagytál szüntelen másokat meglátni,akik csupán
a nők hasonmásai közel nézetből szennyes prostik
és sohasem értik szavam,amely boldogító volna
annyira jó,az érkezésed reménységem ,tudom
hogy holnap közeljön hozzád a világ színpad kedvedre
játszhatsz végre patomimra is álmodok tartalmat
ki láthat bizonyára majd csodálhat,mert az ember
mégis csak hozzon létre a semmiből értelmes csodákat!