Lilian

Amikor a parkerdő sűrűjébe értem vörös fejkendőben
feltűnt egy lány,akitől kérdeztem,hogy a kendő harsány
színe valahol nem gyújtott-e erdő tűzet
ám ő csak mosolygott és nevetett ,mint egy tündér
leültünk beszélgetni egy rejtett padra és csak néztük egymást
fejére mutatott panaszolva ,hogy sok-sok gondolat
töredék,emlék képek érzelmi roncsdarabok törnek fel benne
minthogy valaha volt kedvese szemére ismerne szememre nézve
Nyugtatni kezdtem ,megérintve gyöngéden masszírozva
majd ölelésbe fogadtuk egymást,eltelt egy darab idő
megbeszéltük,hogy találkozunk még,itt az erdőben,azon a padon
és köpünk a világra,ha csodálkozva néznek ránk,mi találkoztunk
lehet,hogy már előbbi életünk során is megérintettük egymást
majd elment a kúthoz inni és én integettem utána kedvesen
mondta,hogy megrészegült és én elengedtem nem is gyanítva
hogy mennyire hiányzik majd ragyogása és érintése!