2009. június 16., kedd

Duci Linda.

Vonz ez a csúcs forma ,hangsúlyos dombjaiddal
a plázacicák egyetlen hajszáladnál is kevesebbek
part nélküli szerencse ,hogy egyazon égieket
imádunk és kivezető utat ismerünk e kevésbé
tiszta anyagi világból bárcsak közeledbe lehetnék
percről-percre időtlen,hogy finom kozmikus áramlatok
kikötőjének érezzük a hajnalt vagy akár az éjszakát
fennkölt tiszta örömöket megélni jó volna végre
ha nem kéne magyarázni, miért is vagyunk vegák

Elvont fogalmakban mérhető lelki értékekről
nem is szólva,csak most belegondolok mivé fokozódhat
együtt az őszinte imádat csillagokba ívelő lehetne
minden szó gyöngéd simogatás akár, és most tűrnöm kell
hogy lenge ruháid körül érinthetnek vidám szellőcskék
láthatnak téged a fellegek vagy bárkik a városi forgatagban
és hallhatnak azok is akik ,nem olyan csodálatosnak látnak
egy fűszál is boldogabb lehet nálam,ha megérinthet
pedig képzeld csak, én türelmet tanultam kövektől ,fáktól

Reménykedem,hogy hasonló tudat szinten könnyen érted
álmaimat, vágyaimat szívem istennői rangra emel
ezzel adok többet,mint amit bárki adna!