Z...

Képzeld,kiderült( Energia - Felhőcske) képes
kommunikálni,agyon szeretné hajszolni a jeleni
medicina rabszolga halálgyár multi
de nagy szerencsére ébredeznek a medikusok
hogy valami rohad - túl nincsen a helyén
mert ég-föld különbség az igazi gyógyítás
és szalag tűnet kezelés vagy ennél is rosszabb
„sugárkezelés”mint halálba taszító roncsolás

Térűr minőség,nekem a másodpercek tört része is
óceán mennyiségű bőség,mert örömforrás vagy
egy modern múzsa kérem,hologram-merkaba
megnyilvánulás állapotban is teheti a dolgát
mert,mégis a lényeg szívére teszi kezét
amitől életre lobbanhat azonnal
a mindent átható nagy és gyönyörű láz
ami teli élet,szerelem,szárnyalás és tánc

Akik alvajárók ként élnek robot szerepben
megtehetik,hogy nem gondolkodnak
működnek holdfogyatkozásos szemmel monoton
alvadt tereken,de én szeretném ,hogy tudd
istennőt ismertem meg,amikor szemem a szerencsés
megpillantott,és fizikai fájdalmat éreznék
ha,bárki körötted vak igazi égi értéked észlelni
meg hülye és csak átlag csajnak néz

Önkivetületét észleli és bántó szavakkal
akar saját szintjére lerántva megalázni
mert csak úgy juthat el egy orgazmusig
érzi mennyivel kevesebb nálad
az anyagba fagyhat,mint bármely őslény állat
ha egy adott időszilánkba lépve felszisszensz
(ébredve,hogy ő aki veled van,miben is a társad?)
és akkor,emelt fővel lépsz be a változásba!

Z...

Hajléktalan,éhező,gazdi nélküli kutyának is járna
egy kis szeretet,néhány kedves szó,simogatás
kevés tiszta víz,tányérka étel

Ha nem félnénk,hogy a szívünkbe harap!

Z...

Néhány köznapi dolog,hogy szemed ne keresse
az Olimposz ködét se
az ujjaid lenyomatai homlokomon, szívembe érve                                                                                 dalra
fakadnak

Klinikai körülmények között,hogy olyan sokan távoznak
jelenésed után,érthető,hiszen téged megpillantva
ragyogásodban értik meg újra,hogy végtelen a lét
a lepel bármelyik oldalán

Életangyala,a szikrázó és tüneményes nő
arcán a vágy méz mosolyával
egyre jobban önmagad öntudatára ébredve
ragyogsz
és rettegve iszkol előled a bánat
árnyas
hideg
rútsága

Ujjongva
köszöntelek újra,szavaidra várva!

Z...

Jéghegyek közzé sodorta névtelen áramlat
a térűr-energiát ami vagy:vörös érett nő
vénuszi, és nagyon vonzó forma dombokkal
csordultig szerelem éhséggel,még többet áhítva
végtelenre hangoltan
mint üveg jégkocka hologram lehetsz szótlan
és vad oroszlán óriások őrzik a szívmező ösvényét
zene hullámokat küldve sem szelídülnek
bejutni,elérni e létpalotába morzsányi reményem
maradt
tenyerembe féltve még vigyázom!

Z...

Hajlandó vagy egy szerencsés másodpercben mozdulni
megélt,jól ismert valóságodból kilépve,akár ruha nélkül
csak úgy aranyló meleg ragyogásba,felismerni hologram
léted bármi lehetséges valóságát,abban az örök geometriába
lényegülve,amiből elillan az idő

Vénuszi Tündér,végtelenbe ölelnélek,hogy érezd
igazi lángját a gyönyörnek,amely áthat az elemeken
szédülten
és új földi pázsiton heverészve ébred
megélve a szűnni nem akaró robbanásokat
az éhező sejtek szintjén
önboldogító méz ízű zuhatag érkezését
amiből bármennyit újra és újra idézhetsz
mint ,aki nem szeretne könnyen betelni a jóval

Ha belépnél álmomba segíthet engem a női
princípium is,(a transzformációban)!

A lány...

Amikor elmegy a Kedves elmegy a kedved
világok omlanak darabokra szíved síkjain
végtelen robajjal tör fel a fájdalom,fáj nagyon

Pedig tudod,szebbek jöhetnek,nem segít
megkaphatod az istenit
aranylón fényeskedőt
lelked rejtett tárnáiba marad a sok millióra tört kép
minden szilánkba bevéste a fény az arcát
bár megnyerted tudással az elemek harcát

Bent valahol legbent ott kavarog egy életen át
a névtelen érzés,amitől leiszod magad a sárga földig
ha gyenge vagy,össze omolsz,mint egy robbantott hegy
napokig belezuhansz ájultan a kínba
hogy egyszer,valaha hatvan éve nem voltál képes
boldoggá ölelni egy lányt
aki,elment!

Esther Kochte...

Kézbe veszel egy könyvet gyanútlan és elolvasod
tele van rejtett női energiával,ami hat rád is
becsukod a szemed ,hogy a téridő egy pontján
rátalálj egy pőre nőre ki ott vár virágmezőkön
forró évszakok völgyeibe

Vörös bolondos macskák kószálnak a fűbe
és szabadon legelésző fakó lovak
hát itt él ez a nő,arccal a csillagok felé bámulva
érzi,hogy a terébe lépnél,ölelkező játszmába kezdeni
áltatva magunk,ez a beteljesedés lehet
a végtelen magas csúcs,hogy aztán csak zuhany
kiégve,megsemmisülve
földanya karjaiba,aki a mindenség része

Egy el nem követett dráma,peremén állsz csak
önmagad szobra vagy,és legbent tudod
bármi megtörténhet még,csavarogva
az univerzum fia ként!