A lány...

Amikor elmegy a Kedves elmegy a kedved
világok omlanak darabokra szíved síkjain
végtelen robajjal tör fel a fájdalom,fáj nagyon

Pedig tudod,szebbek jöhetnek,nem segít
megkaphatod az istenit
aranylón fényeskedőt
lelked rejtett tárnáiba marad a sok millióra tört kép
minden szilánkba bevéste a fény az arcát
bár megnyerted tudással az elemek harcát

Bent valahol legbent ott kavarog egy életen át
a névtelen érzés,amitől leiszod magad a sárga földig
ha gyenge vagy,össze omolsz,mint egy robbantott hegy
napokig belezuhansz ájultan a kínba
hogy egyszer,valaha hatvan éve nem voltál képes
boldoggá ölelni egy lányt
aki,elment!