2016. július 3., vasárnap

Esther Kochte...


Kézbe veszel egy könyvet gyanútlan és elolvasod
tele van rejtett női energiával,ami hat rád is
becsukod a szemed ,hogy a téridő egy pontján
rátalálj egy pőre nőre ki ott vár virágmezőkön
forró évszakok völgyeibe

Vörös bolondos macskák kószálnak a fűbe
és szabadon legelésző fakó lovak
hát itt él ez a nő,arccal a csillagok felé bámulva
érzi,hogy a terébe lépnél,ölelkező játszmába kezdeni
áltatva magunk,ez a beteljesedés lehet
a végtelen magas csúcs,hogy aztán csak zuhany
kiégve,megsemmisülve
földanya karjaiba,aki a mindenség része

Egy el nem követett dráma,peremén állsz csak
önmagad szobra vagy,és legbent tudod
bármi megtörténhet még,csavarogva
az univerzum fia ként!