Esther Kochte...

Kézbe veszel egy könyvet gyanútlan és elolvasod
tele van rejtett női energiával,ami hat rád is
becsukod a szemed ,hogy a téridő egy pontján
rátalálj egy pőre nőre ki ott vár virágmezőkön
forró évszakok völgyeibe

Vörös bolondos macskák kószálnak a fűbe
és szabadon legelésző fakó lovak
hát itt él ez a nő,arccal a csillagok felé bámulva
érzi,hogy a terébe lépnél,ölelkező játszmába kezdeni
áltatva magunk,ez a beteljesedés lehet
a végtelen magas csúcs,hogy aztán csak zuhany
kiégve,megsemmisülve
földanya karjaiba,aki a mindenség része

Egy el nem követett dráma,peremén állsz csak
önmagad szobra vagy,és legbent tudod
bármi megtörténhet még,csavarogva
az univerzum fia ként!

A másik lány...

De mi van a másik lánnyal,aki eladta magát,némi zsoldért
harcol,bomba támadásokat él át,kemény csatákat
vállal egy kultúra lerombolásában,és össze kuporgatott
motyóját elküldi egy ismeretlen ország emberének
hogy majd,ha túl él minden szörnyűséget,legyen valahol
ebben az egymás torkának feszülő világban
tűzhely,szerető társ,békesség,megélhetés és ahol
álmodni lehet,és ahol hallgatnak a fegyverek!

Jöhet...

Jöhet egy lány,aki az út porában meztelen lábbal táncol
és szív emelő dalokat énekel
ősi fájdalmakat és örömöket megidézve
gyönyörködtet minden mozdulatával
mélybe zuhanó hanggal magasba röppenő sikollyal
jajongva pörög táncol teste minden része

Jöhet egy lány,aki derűs változást hoz és kék eget terít
fejünk fölé és arra ébreszt ,hogy fontos énekelni,táncolni
ünnepelni boldogan megélni a földi létezést
ne csak búsan robotolni,földet túrni,cipelni minden igát
tiszta fényt ölelve járni tűzörömmel
vidáman szeretni,szeretni hát!

Vi-Anna...

Konzulens,vén diák, még nem tanár
csak ennyire jutottál?kicsit fáj
de többet ér nekem,valós énekem
hogy ismerhetem,szívem-dalát!

Virágot evő...

Magnólia elágazó faágon nyílt virágokat festett
a hófehér vászon háttér üresen maradt a képen
gyakorlat…egy fényképen lehet látni majd
könnyed nyári ruhában és szájában ágacska
virágokkal telten,virágot evő lány

Viráglánnyá változott részben,bőrét ha érinted
finom bársonyos,illata vonzó és ragyog
egész valója szinte  lángol,titkos vágyak
rejtőznek szemében,nem tudni miért bíbor
pirosnak látta a pipacsot a másik képen

Felbukkant a nap a harmadik képen ép
mint egy kör,vonuló fellegek,madarak még
nem érkeztek meg
mindennapi szerepe eljátssza,hogy gondos anya

a játék valódi,bár szabadon száguldana

Sok fel sem fogható  álma vonzaná
érintetlen áradó világok felé!

A...

Csodálkoztam is,hogy nem jutottál valahogy karjaimba
mert sokszor a szívem közelébe értél,kacérkodva is
felmenőben a lépcsőn,vagy napozva puha fűben

Annyira jó érzés,egymagában a létezésed
és türelmetlen világok várnak rád,valamiért vonzó tájak
lényegülnének vászonra,kezed által

Semmi több, csak mélyebben látni tanítlak
elköveted majd:álmok-vágyak ábrázolását
egyre jobban,hitelesebben kibontakozva
szeretem,hogy akarod,a képesség adott
hogy képes Ég legyen

Idő morzsák,rejtett kegyeltjei lehetünk
öröm forrás nélkül
lábunk alatt sivatagok alhatnak,lustán,tétlen
káosz halmazokban

Bárcsak szüntelen szomjaznád a kozmikus tudást felemelő
napkeltékkel,tudatra ébredéssel,mert sejtheted legtöbben
bekapcsolt robot ként élnek
és, hasonlítanak emberszabású lényekre!

Ébredjetek!

Megteheted félelmedben,hogy hazádnak ronda
időket jósolj,igazán bőséges anyagot ad,a sötét
háttérben rejtőzni akaró hatalom,földrészek földjét
mérgezte meg,háborúkkal verte szét milliók otthonát
és célba vette Európát is sok millió migránssal
képzetlen barbár terroristákkal,hogy a népeket össze
keverve leigázza rabszolga szintre,kilátástalan képeket
festhetsz szenvedő jövővel riogatva a kevésbé
intelligens gyöngéket

De azt is megtehetnéd,ha volna még hited,hogy
lecserélnéd a magad negatív gondolat és érzelmi mintáit
csupán ez által megtudnál változni szépséges álmaidat
békét,tiszta szerelmet,bőséget teremtve,boldogságot
áramoltatva az egész univerzumra,mert ez a Te Világod
emlékezz ,hogy egyetlen képességed sem hiányzik
a teremtésre,ereszed szélnek a félelmet
és ragadd meg a szeretet aranyló sörényét
szívedben a szikra engedd lángra lobbantani

Amennyire bátran kioltod magadból a rettegést
annyira gyengül a sötét horda,kinek a hatalma az állandóan
gerjesztett félelemből van,a felelősséged,hogy
aggodalmakra adva fejed,lemondasz a fényről
a szeretetről a mindenség legerősebb energiájáról
isteni társ minőségről,ismerték már a legősibb kultúrák is
a hitnek hegyeket mozgató ereje van,fel hát a kételkedés
mocsár vonalából bizakodva bátran hősi múltunkat
sohase felejtve ébredjetek Kárpátok népei!