A...

Csodálkoztam is,hogy nem jutottál valahogy karjaimba
mert sokszor a szívem közelébe értél,kacérkodva is
felmenőben a lépcsőn,vagy napozva puha fűben

Annyira jó érzés,egymagában a létezésed
és türelmetlen világok várnak rád,valamiért vonzó tájak
lényegülnének vászonra,kezed által

Semmi több, csak mélyebben látni tanítlak
elköveted majd:álmok-vágyak ábrázolását
egyre jobban,hitelesebben kibontakozva
szeretem,hogy akarod,a képesség adott
hogy képes Ég legyen

Idő morzsák,rejtett kegyeltjei lehetünk
öröm forrás nélkül
lábunk alatt sivatagok alhatnak,lustán,tétlen
káosz halmazokban

Bárcsak szüntelen szomjaznád a kozmikus tudást felemelő
napkeltékkel,tudatra ébredéssel,mert sejtheted legtöbben
bekapcsolt robot ként élnek
és, hasonlítanak emberszabású lényekre!