2016. május 1., vasárnap

Valami egészen mást...

Hosszú évtizedekig nem tudtam,hogy akkor csókjaid
után (valójában ,megszűntem élni,abban az értelemben
ahogy én veled élhettem volna,de hiába a virágzó rózsa
a szívem,a tiszta álmok odaadó nagy szerelemről
hiába a vad izzó ,lángoló vágy
kioltottál,mint a fényt,egyetlen mozdulattal,nem maradt
esélyem ,lezuhantam arra a szintre,ahogy robot ként élnek
sorsuk keresztjét cipelve derű nélküliek,csak vannak a létben)

Megtörve,fájdalmak taposott testtel,végső szakaszba jutva ébredek
igaz mivoltom halkan feldereng és hinni kezdem,vissza térhetek újra
az ifjú álmaimba,szárnyalni és boldogságra hangoltan élni
és lélektársamat is megtalálhatom - mert amit megtapasztaltam -
egy dráma,becsukódhat a függöny,vége
most valami egészen mást szeretnék,vidámabb világot
teremteni,felrázva az embereket,segíteni felismerni
a velünk született képességeinket,hogy minél többen
éljenek tudatos emberhez méltó életet
és legyenek képesek kiszabadulni a félelmek fogságából
az öngyötrő aggodalmak fogva tartó hálóiból

S,ha változunk szépülve velünk változik a világ
évezredek súlyos láncait kioldva szabadon szeretetben élhetünk
felsőbb énünkkel harmóniában,nem programozunk „balsorsot”
ballada időket,hanem bizakodó,sziporkázó sebes táncot és
örömittason zengjenek a Kárpátok!