A halál az élet egy másik formája,ami fenn
lent is az,végtelen sok millió magyarázat
kóstolgatható,arra,hogy,ha valaki önként
a fátyol másik oldalára megy át
nagy hőfokra kapcsolt szerelmek virágai
s megannyi barátság,noha itt gyönyörű fogságban
boldogítanák
a legvalószínűbb,hogy élete egy előbbi pontján
megszűnt a földi léte,csak még szelíd önkívületben
még akarta a szerelem ízét habzsolni
akart még nőt felemelni ragyogásba
akart még új harmóniákat megismerni
teremteni vágy építő ként sok mindent
Nem emlékezett,hogy abban az életpontban
valami bent elégett benne,amit nem tud többé
sehogyan se vissza álmodni
ezért,nem tudott ezen a síkon maradni,erősen
akart,minden módon, de hajnalra
a kötelékek újra és újra és újra kioldódtak
lebegett,mintha súlytalanságba lélegezne
Nem akarta,hogy egy kevésbé felfogható
nagyszerű szerelem zárt kertjébe maradj
fájdalomtól letaglózva
napjaid egén bármikor gyúlhat csillag
amely csak téged ragyog be majd!
