Temetés...

Szíve lángja a por néphez húzta
a” néppel tűzön-vízen át”

bár,most már tudjuk a legnagyobb magyar
főúr fia volt,aki cselekvően küzdött a nemzetért
e tiszta lelkű igaz honfiakat,milyen kegyetlen
sorsra taszította (a sötét lappangó hatalom)
az apa osztrák őrültek házába, raboskodik
s a legnagyobb költő forradalmár a távoli Barguzinba
hurcolva fogoly ként szenved,valódi kilétét senki sem
ismerheti,örökre száműzte a császári és cári zsarnokság

Az újkor hősei,megtalálták sírját,s mint szent ereklyét
óvó szeretetükbe csomagolva haza hozták
hogy itt nyugodjék,hazájában,amelyet életénél is jobban 
szeretett
sokan nagyon sokan,akik szívében magyarság lángja lobog
egy szál virággal érkeztek a temetésre,végső búcsút venni
egy valóban nagy hazafitól

De milyen sokan,távol maradtak,sámánok,tűzön járók
lovas és gyalogos íjászok,minden cifra címmel működő csoportok,organikus társadalom álmodók
óvodák,iskolák,egyetemek tanulói
magfalva lakók,”kulturális kreatívok”
(pedig még a bitang is jelen volt,aki ellopta a „hajtincset”)
Tisztelt Hölgyeim –Uraim,ebben a hazában ennyi
igaz magyar találtatott
a többi,egy nem látható hatalom rabja maradt
fájhat,de ez a valóság,nincsen összefogás
gondolkodásra késztető jelen

A hatalom sötét erők szolgálói
süketek és vakok, nincsen semmiben,szabad akaratuk!