2014. március 15., szombat

Ofélia...

Ofélia itt vagyok,szobámba tavasz eső terelt ide
és nem is bánom,mert van amit rendezni legbent
volna munka csak bírjam hatékonyan
(vágyak halmaival teli álmaim vázlatokban
nyugszanak,anyagba sűrűsödésre várva,semmi
határozat színekre,tartalmakra,méretekre
hogy tudjak majd nagyon ujjongani minden apró
új,előre el sem képzelt állapotra,nagy valószínűséget
hagyva a meglepetés végtelen erejének)

Néhány visszautazást meg kell tennem,szeretnék
dolgokat meg nem történté tenni(szüntelen fekete vér szivárog
e pontokból, hangulat fehér falakon átütve)
minden tehertől szabadulva örökre jelenbe lebegve
tanulva tágítani az elme falait,egyre hatalmasabbra
ó jaj és gyakorolni anyagba sűríteni pillangó életű
gondolatokat

Ha Istenigazából újra teremtem magam és tetszik
az eredmény,segíteni akarok azoknak akik kérik
Tündérnő,sokat tanultam leveleidből,hálával gondolok rád
olyan önzetlenül tudsz sokat adni

Pontosan nem tudom Neked abban a dimenzióban
mi az ami nagyon jó napnak számít
(a költő,minden földi nőt ámít)
egyszerűen,a legjobbakat kívánom!