Hangulat...

Valaha időben elmémbe telepített
gondolat –implantáció eredménye is lehet a kényszer
mert,szeretnék találni én is pihenőt néhány óriás
gondolat hegy között a néma virágmezőn hallgatni
belső utam univerzumába jutva mozdulatlan
mosolygó Buddha- Arccal boldogan,felejtve minden
külső nyüzsgést,forró forgalom sodrást

Vagy szenny darabkák a semmire költött múlt felől
érkeznek,múmiává aszott egykori széplány arcok
csalódást hozók,fájdalom okozó lények fura entitások
vonulnak csont farukat riszálva,csak az ég tudja
mivel és kikkel van tele a múlt,hamis ígéretek mintáival
sűrűsödő karmák egyre nagyobb terhével
nem sikerült álmodott tisztáknak maradnunk

Csillag kötődéseink mind kilazultak a sötét erő hatalma
karanténba tudott évezredekre zárni
etetve az emberiséget tudatlanság moslékkal
hitehagyottsággal primitív szintre zuhanva,szörnyűségeket
túlélve,mély lelki nyomorba,s az igazság arca rejtve maradt
még e percben is ködbe úsznak milliók alig valamit látva
noha kitágulnak már a tudat kapui!