Hallom, Te az elesetek megmentője vagy
kívánod-e látni a világ legszerencsétlenebbjét
aki szenved, mert tudatlan vak sötétben él
ó engedj a tudás fáklyafény közelébe érnem
ki tudja, mily időtlen idők óta utazom, reménytelen
a születés, szenvedés, öregedés, halál körforgatagában
halandó vagyok közönséges, tégy halhatatlanná
vezess a valódi tudás kristály vizéhez
hadd oltsam szomjamat, nyomorultak sorsát élem
irányíts a végtelen szeretet felé, amely örökön ragyog
porba merítem homlokom lábad előtt
Vezess szent ember boldogság, üdvösség felé
önámítás dimenzióján itt minden gyökértelen
eltűnnek lassan holdak, napok és csillagok
az évszakok kacérkodva csábítanak és becsapnak
szépség formáit keresve virágok lázítanak
bódító illatok kötözhetnek, védtelen vagyok
látod elkáprázom a színektől is, és nektár ízű szavakat
ízlelek naponta nyomozva a legfelsőbb után
de önmagam juthatnék-e előbbre, ezért kérem kegyedet
segíts e göröngyös úton, igaz ösvényt találnom
lábad hűs árnyékát keresem menedékül csupán!
Debrecen, 2001-06-21.
