Kedves Déva, most hallom a hírt, mi szíven üt
ott fekszel templom közelbe betegen
bolygónyi jámbor szemed, reméltem látom még
hiszen jönne tavasz, hogy smaragdzöld füvet harapj
körötted játszani, vidám lármával jönnének gyerekek
jönnének bhakta barátaid énekelve a szent neveket,
Szerettünk Téged, nyilvánvaló nem egy mindennapi
négylábú vagy, távozni is a templom mellett akarsz
ha mégis menned kell, mert időd lejárt
legyen könnyű utad, és tudnod kell
ebben a csapatban, Te voltál az egyetlen, nemes lény!