Ölelés

Nem tudom mi lett volna, ha a nagy ölelésbe maradunk
önfeledten, mintha Te meg Én hazaérkeztünk volna
valahová,
sorsunk vad és mostoha, másra késztet?
Lehet, hogy felmelegedtünk volna egy kicsit,
s e nem lazuló egyesülésből, esetleg virágok, madarak
születtek volna, vagy tiszta vágyak, lelki szerelemre
látszatra
Öregebb vagyok egy ifjú hölgynél de a védák szerint
a léleknek nincs kora, és most itt állok szakadt aurával
mert engedtelek utadra s a búcsú véget ért, mielőtt
elkezdődött
Volna szánkban oldódni a nektár, a betiltott alma-lé
és hagytuk futni meg nem fogant utódainkat
akik, lehet orcánkra hasonlítottak volna
De ez csak egy köznapi ölelésnek indult, ki hitte
hogy időtlen versbe menthető ez is, de jó
mondanád, mit sem sejtve, hogy magányom
Homok
tengerén
én

várlak!