Nagy Király

Mit mondhatnék? Ha útjába áll, bárkit bepiszkol könnyedén
elméd zavarta tán egy becsvágyó, ravasz hölgyemény
Fenség ne feledd Ő bármi áron törtető és figyelj:
önlázadását vetíti mások arcára, megunt szolgálni téged
sokallta parancsaid, egóját követi más ok nem magyarázza
rangján aluli rágalmait, s e galádságtól fényes sikert remél
alázat és szeretet mázba bókolva remegi mennyire szeret
szegényke míly ostoba irígység taszítja csalárdságra
Sóváran keresi, hogy meglepjen, még ne adj hitelt szavának
figyeld vergődéseit, semmibe véve mások becsületét
mit el nem követne, látod máris itt a baj érzelem és düh
dúlja fel intelligenciádat és ez torz tanácsot szülhet
lettél bizonytalan és kételkedő, aludj rá egyet mondanám
reggel tisztábban látsz és mondd fel sem ötlött benned
kivel is társalogsz egy kísérleti alannyal csupán
mérlegelj józan ösztönödre hallgatva, jobb és célszerűbb
hisz sokkal merészebb próbára is teheted holnap
megvádolt hű szolgádat és majd eldöntheted
jelleme mennyire szilárd?!