2014. február 19., szerda

Leila Philippine...

Lám,beteljesednek vágyaim,mosolyod drága Múzsám
szívembe robbanó örömöket lobbant
egyetlen nő,aki képes képben lenni,érteni halk
dallamokat
felfogni bátor tűzét egy rózsának s a kelyhek finom
érintését lélekben
érezni

Öröm tánccal fogadni,egy férfi princípium érkezését
boldog könnyekig
gyors ösvényen
eljutni
végtelenbe
emelő
ölelésig!

2014. február 18., kedd

Leila Philippine...

Ez az arc,ugyan önmagába lehet gyönyörű
fém merev súlyos sötét tónusok
bánat színnel leöntve
a kendő Madonnás türemléssel
kölcsönöz
parányi köznapi felettiséget
hiába tökéletes ez a rányi
hűvös egykedvű forma
leheletnyi élet nélküli valóság
nem tud téged képviselni

Ébredj
másfajta ábrázolatok képtelenek
a helyedbe lépni
jogod van játszani,a lét színpadán
ha kedved abba az irányba hív bármikor
de,annyira szeretném naponta látni
valamiért…

az arcodat!



2014. február 9., vasárnap

Álom...

Azt álmodtam,hogy újra álmodom
egy lányról,aki megjelenik élet síkomon
gyönyörű és nagyon-nagyon vonzó
kitörli a múltam,minden vad bánatát
végtelen időkre kapcsol,és egy ölelésbe
ránt
készen
utazásra,és tudom boldog bolygóra
vele ébredek!

2014. február 7., péntek

Ofélia...

Ofélia,eltűntél,valaki nem akar téged ember
nyelvre fordítani,ez történik azokkal,akiket megszeretek
most merül fel,mint homok tengerből egy szavad,fényes
aranyrögnél is drágább tanítás,hogy hívjunk életre
élhetőbb-boldogítóbb”civilizációt”
Ennek lehetne kozmikus értelme,minthogy e mostani
beszennyeződött torkig
s mire bölcsebbek lennénk testünk elrútul
vágyódhattunk tiszta szerelemre
sár,mocsok,undor lett belőle
csontig hasító fájdalom
dalom

Tündér,végtelenek testvére,üzenj nekem
találj rá megoldást
bíztatásaid vittek előbbre mérhetően

Látod,most már csak álmainkba száguldozunk!

2014. január 11., szombat

Ofélia...

Képességem teljében íme itt van az enyhe évszak
Ofélia csak ezért hívlak
smaragd zöld pázsiton táncolni –játszani
egymást fény atomi ragyogó csillagocskákkal
dobálni és látni,hogy lábunk,karunk finom
huzalokkal,kötődik (minden-mindennel össze függ)
szeretet lángolásban fénylő,bomló kéve világít testünk
és össze áll újra lényegünk kedvünk szerint
gyorsan múló alakzatokat hagyva a mozgások után
látszat téridőben,s a kitudja miért is érkező dallamok
azt hiszem hallhatatlanok
örömünkre ez is lehet egy ok
csak a megértés szépséges szentségét ünneplem Veled!

2014. január 10., péntek

Ofélia...

Szeretném körülöttem leállítani a világ moraját
mint nagy bolond folyó zajlik,zúg,üvölt,vérzik
nevet és zokog
az élet,szennyeződve hullámzik tova
kezdik már nagyon sokan felismerni
vad háború van és a harc nem hagyományos
eszközökkel valósul meg,többnyire finom
lelki tájakon bénítanak meg milliókat
minden korty vizedbe
minden falat kenyeredbe
életed sója már méreg,lehet fel sem méred

Igen ,Ofélia a démonok itt bolygónkon
sötét mészárlásba kezdtek
a lények rondább fele is a részünk
jobbá kell szeretnünk őket
ítélet és feltételek nélkül

Nagyszerű,hogy ebben a kemény drámában
sugallod,a jót a szépet,s mi emelhet,erősíthet
minket,adod nekünk tündéri szereteted
virágmezők léted ékesítsék és Ghandarvák tiszta zenéje
hajnal harmaton fényenergiák tánca

Gondolatba mi is Veled örvendezünk
szeretünk
mert,szereted
bennünk az embert!





2014. január 2., csütörtök

Dia...

„Mindenkinek megvan a rezgésbeli aláírása, ha kapcsolódni szeretnél egy másik lényhez elég meghívni a rezgését. Ha ismered ezt a másik lényt, ha olvastál vagy hallottál róla, akkor már érezni tudod a rezgését. Amennyiben ezt párosítod a szándékoddal, akkor energetikailag megkapod azt a kapcsolódást, amit keresel. Ti mind a technológiátokat használjatok arra, hogy kapcsolódjatok a bolygó többi lényével és ez csodálatos dolog. Képesek vagytok létrehozni egy hálózatot, energiarácsot, ami összeköti a hasonló lényeket, megengedi az energia áramlását és gyönyörű mintákat eredményez.” Ofélia….



                                                                                                                                             Frászkarika,micsoda évszak se tél se nyár a csillagok alatt
bárhol,ahol a tűzlángja pattog s a csönd köréd települne
szívedbe rajzolt nő,társad lehet kozmikus utazásra
hogy egy adott pontba,megértve egymást tiszta öröm
tájak ölelő örvénylésébe szabadulj,megtapasztalni
mennyivel több,ó mennyivel boldogítóbb is megérinteni
felfogható,érzékelhető érzelmeket:testi-lelki-éteri szinten

Veled betölthetem a teret,velem álmodhatsz ki tilthatná
létezésem felépíthetem
fényed-árnyékod síkján,mindenkit Vonzó édes dalokat
játszik sípján
gyöngéden ölelve lophatlak más valóságok dombjaira
dombjaidat is cirógatva

De,ha láncot találsz csuklódon,elkötelezve földi futásod
égen-földön tovább kell állnom
keresve- keresni
kinek:hiányzom!