Ofélia...

Képességem teljében íme itt van az enyhe évszak
Ofélia csak ezért hívlak
smaragd zöld pázsiton táncolni –játszani
egymást fény atomi ragyogó csillagocskákkal
dobálni és látni,hogy lábunk,karunk finom
huzalokkal,kötődik (minden-mindennel össze függ)
szeretet lángolásban fénylő,bomló kéve világít testünk
és össze áll újra lényegünk kedvünk szerint
gyorsan múló alakzatokat hagyva a mozgások után
látszat téridőben,s a kitudja miért is érkező dallamok
azt hiszem hallhatatlanok
örömünkre ez is lehet egy ok
csak a megértés szépséges szentségét ünneplem Veled!