Ezen a lágy tavaszi fövenyen,átszüremlik rajtam
mint egy-egy könnyű fuvallat
minden volt fájdalom,és vidámság illúzió
ébredezve Isten tudja hány ezred év kábulatából
végre a szívterébe érve valóba vágyott világot
teremthetünk az örök színes változásban vibráló
időtlen időkben
szabad akaratból,a figyelem,a képzelet,a szándék
a gondolat,az érzelem erejével
Micsoda végtelenül nagy főszerep,tudva,hogy újra
vihetünk be hibákat is,küzdelmünk örök értelme
választani a jót letompítva a dualitásokat
mert léteznie kell tiszta forrás vizeknek
édes nedvdús gyümölcsöknek és szerelmeknek
amelyek sohasem lankadnak,és olyan álmoknak
amelyek szebbé festhetik létezésünk napjait
és hálát adni lelkünkben,mindenért ami van
és amit életre hívhatunk könnyedén
Végre az elme tervez és alakít anyagi valóságot
minden ébredő saját vágya szerint
virágos tarka mezőket,hűs hegyeket
lelki csoportokat,boldoggá részegíthet
ez a kötetlen édes szabadság,okod van ujjongva
táncolni, ott felejteni összegyűjtött bánat batyudat
múltad szemétdombján
elég volt alacsony rezgés szinten csüggedés óceánokba
fuldokolni szalma szál remények közelébe ,élve
Mégis csak bármennyire hihetetlen ,jutottunk valamire!
