Kata...a néma Múzsa.

Dehogy néma.Csak nem beszél.Vers környezetben
hallgat,na és,van ,aki őrjöng ,vagy bele révül
vers –táj dimenziókba,a költő pedig szemtelen
zárt határokat feszeget,mintha nem volna elég
szabadon futkosó tündérlány csorda
ezrekből mindahány szívesen venne vers –utazást
és tudna lobogni egy sornak is
tavasz kalandnak,mit adhat egy dilis április

Érkeznek még lármás virágzó napok                                               szerelem részegek,felhőtlenek
új évszakok születnek és a teremtésben egyszer csak
megnyilvánul a magunkba hordott
sokat,sokat álmodott
régi szép álom,olyan tudat állapot
amely a téridő felett áll, és az álmodó ölelni tud!