2016. március 26., szombat

Kata...



Gondolat űrhajó-valóságban,nem lehetett sejteni
hogy kevésbé felfogható tájakig emelkedhetünk
szemembe fogadtalak és szemedbe fogadtál
ezzel kozmikus kapu nyílt a női és férfi princípium
tiszta ölelkező táncába keveredtünk,mint halk,kék DNS láncok
egymásba olvadnak,minden mást ami van
fény vakítana el,és minden más nem létezés alá csökken                                                                          csak Te és Én lebegtünk egyesült szív csakra burokban                                                                              az emelkedést,a végtelen gyors
száguldást lehetett valamennyire érzékelni
és azt,hogy ez több ,mint összesen az eddig megélt
testi-lelki öröm élet virágzás

Lenti,a torkig szennyezett város színt madara ébresztett
ének csicsergéssel
e nem látható, ki hullt madár tollal írtam Neked!