2016. február 18., csütörtök

Rita...

Egy ideje csak lebegek…biztos Te is szoktál kiakadni
javítani kell itt-ott, testi szinten a működést
nem sejthettem,hogy mint egymásba kapaszkodó pillangók
Párizs felett jártok,amikor írtam az apró lyukról a nadrágon
nem holmi hátsó szándék miatt került a nadrág óriás felhővé
dagadva a Szajna fölé,olyan magasba,ahol emlékszel:
„ott fent vékonyodik valami”

Gondolatba,elvont jelkép csupán,egy ruhadarab
nem zavarná a saját zsongásába,zajába fuldokló várost
hogy igazán csak lehelet finoman utaljak arra a szín kavalkádra
amilyen vegyesek ma a túlnépesült utcák
de Te azonnal reagáltál rá,hogy jó,majd intézkedsz
illedelmes csendbe várok,hogy a nadrágon ez a lyuk rendeződjön
mint ,bármely egyéb dolog a földön!