Nagy hideg orosz téli ködből,betoppansz
„reggel virága”,hogy tested mutogassad
és roncs sorsod.Menedéket remélsz szívembe
rejtőznél,minden szenvedés tüze-lángja elől
Nagyon szomorú életed filmje árva védtelen
( a Mari,nemzetségből)
törékeny leányka mégis minden keserű
szenvedésen átjutva Jekatyerinburg egyetemén
tanulsz és betörsz hozzám a világhálón
Csillagokkal pompázó égi kék szemed,nézem
csobogó eső ként zuhog rám a rengeteg szó
a levél síkján hullámzó,mintha idők kezdete óta
ismernél,tárod fel léted és vágyaidat
Nem tudom miért vonzom be napjaimba
fájdalom poklaiból érkezőket,és olyan könnyen
fonódnak időmbe,mintha biztonságos kikötőt
varázsolhatnék a semmiből boldogulni
Lassan kezdem hinni,hogy tudok teremteni
csak hozzá kell kezdenem határozottan,vad
viharok élet tipró harcaiba nem hagyhatom
veszni,nagyon szép álmokat hozott s az álmok
A legnagyobb kincset jelentik,nélkülük csak
mozgást végző intelligens robotok lehetnénk
tegyünk egy próbát,108…n-ig,játszunk még
és örvényünkkel élvezzük a játékot tovább!
