Stellának...

Folyosó labirintusba tévedve sietek megtalálni
az egyetlen szobát,ahol rám vár a tudás princípiuma
kérdéseimre válaszokat remélve sietek
közelembe velem halad Stella,a hideg márványon
víz hangzik minden lépése,köd gomolyog
időnként ismétli:(”megmondtam nem azt fogod hallani
amit annyira szeretnél,hanem amit igazán hallanod kell!”)

Nem lehet tudni mennyi ideje tart ez az iram
kitudja kinek a képzelete kastélyába tévedtünk
semmi sem olyan,amit megszoktunk egy ismert
valóságban,különböző színű ajtók tűnnek fel
de én a naparany színűt keresem furcsa dallam ívek
szüremlenek be és foszlanak szét föld idegen nyelveken
nektár édes varázs igék lehetnek

Ébredve,kortyolok néhányat a citromos ,programozott vízből
mintha a sivatag maga jött volna értem
mit kezdek,borotva éles kérdéseimmel?!