2015. február 1., vasárnap

Vers ismeretlen kedvesemnek



Nem átlátható ködök dúsan rejtenek még
egy morzsányi bizonysággal rendelkezek csupán
szívem érzi létezésed,még,ha elmém nem képes
végtelen sok  elágazásban,megtalálni
titkok rejtette vagy átkok takarta biztos utat
sok trillió sejtem bár rég- rég kutat

Tér és Idő,ha gondolati építmény
és a jelen az egyetlen valóság
emelhető,javítható állapotba jutathatom
a gondolat energia minőségét
hogy ,akár anyagi testben is utazzak
több dimenzió tájak terjedelmében

De az is lehet,hogy annyira közel vagy
hogy,szem elől tévesztelek,takarhatnak
nem felfogható falak is,akarhatlak
beteljesednek álom vágyaim
mert szépek,tiszták csillag ként ragyogók
s e fény segít szennyes bűzöktől iszonyú

Kerge,sötét,tudatlan utcákon át,amelyek
kivetülnek de tavasz ölelésbe fonódva
érted,ég és föld- annyira változok,és elérlek
hogy szerelemből új világot teremtsek!