2015. január 11., vasárnap

Szántai Lajosnak....



Mélyen szántó,minden előadásod,égiek áldása
kísérjen,ne sötét garabonciás átok,ne sok ujjal
keljen tépned búsító sorsok fekete zongoráit
jusson neked a legszebb legtisztább hölgy
ne mákonyítson soha utca szajha,vigyen csoda
fényben szépséges hajnal,öröm óceánok partjaira
tudod jól az óriások nem csak ötven verset tesznek le
a világ irodalom végtelen asztalára,méltatni ezt kell
a varjak károgjanak
holló
hulla dalnokok
a költők sorsába vegyük észre a szépet,soha ne
a vers világok körül hullámzó rothadó szennyeket

Mélyen szántó,minden előadásod,égiek áldása
kísérjen,soha ne sötét próféciák,mert a sokakba tetovált
képek,megvalósulnak,légy ,ó inkább társteremtő
találj szavakat,érzéseket,gondolatokat egy szebb jövendőért
és a pozitívan szikrázó képeket ültesd be az emberek tudatába
és inkább ne mutasd senkinek az ezerszer újra írt fenyegetésre
hangolt hamis egyházak forrásmintáit

Mélyen szántó minden előadásod,égiek áldása
kísérjen,ne ítélkezz,a kritika komcsik fegyvere,letűnt kor
állítsd érték rendbe a jót,ami példa lehet és legyen vonzó
könnyen követhesse a nép a sokaság
és,értsék,hogy a világ,a magunk jobbá változásának
lehetősége,erre tanít minden ősi bölcsesség
teremts ragyogó élet központú ideákat
amely,kirántja az embert a vad tudatlanságból
tereld az élőket,a szenvedőket szeretet- lángoló
mágiák máglyáihoz,a gyűlölet ólom nehéz ruháiból
szabadulni kell,hogy élni,örvendeni,dolgozni
tudjunk újra,ha tetszik :küldetés tudattal!