Öröm...

Olyan a költő,mint bárki más
annyiban,más
beszél
mint a szél
füvekkel,fákkal,csillagokkal

Észreveszi,ha a virágok
megszólítják,vizet, simogatást
kedves elismerést várnak
színük,illatuk,szépségük
kínálják önzetlen

Tudatszinten,mint bárki másra
rátörhetnek,sötét aggodalmak
bár a fényt ölelik
nem sejtett viharok össze téphetik                                          hatalmas,teremtő képességüket

Ők is készek,ilyenkor változni
sok trillió sejtképet kinyitnak
hamis meggyőződést
önromboló
képeket gyógyítanak

Hogy új létminőség jelenbe
lépjenek sohasem tétlenek

Lehet,az iszonyú fájdalmak
öröm
óceánokat hoznak!