Hilary Hahn...

Ez a kép egyszerűen csodálatos,ahogy itt ülsz vastag árnyékba
az ablak részecske fél fénybe megrajzolja
 arcod,kezed,nyakad
szemed méla búsan távolokba csavarog
és életed legfontosabb eszköze a néma hegedű, szívedre öleled
derű vesztett vagy,mintha önmagad szobra lennél
az is lehet tervezed a következő kihívást valami nagy vad koncertet
ami felrázhatná az emberiséget,még gyötör,hogy annyi újtörő
gyors húr lenyomatot nehéz lesz begyakorolni de tudod világosan
hogy nem lehetnek torlaszok,áthatolsz bármin
tört,jajongó,csapongva táncoló,sikoltva éneklő dallamokat
röptetve,vonódat szeretet fénybe mártva
e képből kimaradt veszem észtre a vonó…gondolom valahol
a közelbe hever,semmi baj hiszen e percbe csak tervezel
elmédbe képbe ülteted a megvalósítás halk vázlatát
bár olykor felhangzik füledbe egy- egy durva kő kemény akkord
egyesek hosszan elnyújtva ,vonítva
lágy trillák patakzanak át rajtad,hogy ami megérint oda add másnak


Köszönöm,hogy elküldted nekem ezt a hallgatásba fagyott
kép valóságot!