2014. február 27., csütörtök

Vivi...

Ahol most ülsz a térbe,elrévedve, rózsákkal
árasztanám el körötted a „mindent”
ha tehetném halkan észrevétlen,akár ha álom
tájakon járnék
Sok milliárd sejtedből csak egyetlen egy sejt-tudat
ha,most pontosan értené vers-szavamat
képes volna egész nagyszerű lényedben szerte áramolni
forrón
a szívembe tavasz lopta vágy,(a rendszer hetek óta
kínálja arcod és biztat hazudjalak ismerősnek
biztat,írjak idővonaladra valamit)
reménykedve,hogy felfogod a névtelen áramlatot
ahogy most engem fényhabokkal szikrázva körbe fog
Szépséges derűben fürdessen az ég
váljék
boldogító érintéssé
mint,hirtelen nyílt virág számunkra a lét!