Ébredezőben...

o                                                       
"Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid." –( részlet Beethoven IX. szimfóniájának Örömóda című tételének szövegéből)

Végtelen sok ködálmából éled
szívűnkben, az alvó zsarátnok
fellángol a szeretet,szeretni az életet
sötét gonosz erők vad ragadozók
hiába mérgeznek,füvet,fát
minden zsenge tiszta létcsirát

Kitisztul fejünk felett az ég
bátrak leszünk élhetőbb időket
álmodni,mert formát ölt
minden gyönyörűség,amire vágyunk
nullára halkul az üvöltöző kételkedés
énekelünk és táncolunk a nekünk
zöldült tereken
ünnepeljük,hogy pusztító betegségek
fájdalmak fogságából,rettegés
börtöneiből szabadulhatunk
téveszmék rengetegéből,vér ontó
barbár háborúkból elérkezünk
a bizalom virágzó völgyeibe

Megengedjük magunknak
hogy megszülessen a nyomorba
taszított emberiség
boldogsága,egyre többen felismerik
magukban a kozmikus erőt
és alkotnak ujjongó igaz jelent
riogatások ocsmány korszaka
félelmekbe szorítások kínzó ideje
nagy hazudozások drámai játékai
nem bevethető fegyverek

Földanya sok- sok népe
ébredezőben!