Márta...

Láttam a lebukó napot,a tavacskák még fényben
remegtek,én kinek még társa sincs,csak millió vágya
átsuhantam sok ösvényen is,mikor láttam,hogy ott ülsz
mint a nyugalom szépséges Tündére ,ide tévedt Múzsa
közeledbe érve egyetlen szóval hozzád kapcsolódva
szerettem volna időtlen térbe,egy másik dimenzióba
kerülni veled elrejtőzve a szennyes durva világtól
és csak szeretni téged,minden sejted érinteni
jaj most látod bőrödön csak az a egyetlen csók
mint nyíló rózsaláng maradt

(Nem tudod elképzelni,mennyi örömforrást találhattunk volna)

Lehet,hogy egyszer…elképzelem!