2012. február 29., szerda

Tündér...

Megéljük a változást és többé már nem láthatom
azt aki elment,a holnapra érkezőnek csak a neve
lehet azonos,a cipője,sálja,kabátja,haja színe,de
belénk maródnak fájdalmak,dallamok örömei
hírtelen gyúlandó abszurd vágyak ismeretlen vonzások
taszítások,ízek,színek,illatok sugallatok állandó
záporában alakulunk nem is beszélve a hangulatok
vadállatairól vagy finom elvont fuvallatairól
hat ránk minden és mi is hatunk a mindenre
akár gondolataink rezgéseivel…a kedvesem ment el
Mennyire szeretném,hogy a kedvesem érkezzen vissza
s a tengernyi változásban az érzékelhető forma-tartalom
harmónia újra vonzó legyen,mint hűvös éjszaka után a nap
ismerjen illatára orrom,szám szájára és tudatom tudatára
és szemem is lássa és kívánja látni,hogy ragyog
és szíve boldogítson,szeressen nagyon akarjon engem
éltessen szava,édes mosolya,lángoló öröme,szép kedve
mert ő az én egyetlen egy tündérem
ám,ha mégis megtagad
fő hajtva megértem!