Tündér...

Te lány, úgy hagytad az ágyat,amelyen heverésztél
gyűrt,puha meleg takarók emlékeznek testedre
és most még szavad se akad,a mai űrutazásról

Itt hagytad a bíbor piros almát,amit szívesen fogadna
egy örök csendélet is,ma se tánc,se ének ,se oboa
araszolt értelmi szintek,őszintén most csak nevetek

Keserűen.Valamiért.Valakiért.Akit nem ismerek!