Lilian...

Az erdő már várt a vad vihar után,engem várt
hogy együtt sírjunk ,ág tördelő szélvihar hagyta
látvány miatt,bővizű eső esett az éjszaka közepén
latyakos talajon gázoltam piros motorral itt halkan
Ez a kép kísérve kísér újra napok óta,hogy itt vagy
és félek tudnál okozni ekkora bánatot,ha névtelen
ködbe lépnél,felejtve nem idomítható vad vágyaimat
felfalnának,varjaknak hagyva csontjaimat
Elmosódnak a kontúrok álom és valóság között
ne hagyd én kedvesem ,hogy ölelésem kihűljön bőrödön
ne hagyd ,hogy elraboljanak tőled itt ólálkodó
rám leselkedő lázas arcú tinik
zengő dalokban veled akarok fürödni sziporkázó
fényzuhatagban,megélni,hogy értjük egymást!