Szíved templomába
lélek-Éned súg majd
ha kéred a Legfelsőbbet
Elménk hamis egója, anyagi kelme
színes illúziókkal ékes
ragaszkodásra csábít
bárkit
Itt loholva, küzdve szüntelen
nem mulandó
tiszta harmóniákat keresve
kesergünk
Túl minden szenny–óceánon
az alázat völgyében
létezésed értelmét
mit évmilliókig
nem sejtettél
Egy váratlan hajnalra
ébredve, magadban találod
s e pillanattól felismered
fűszálban és a csillagokban egyaránt!
