Olykor ott ülsz a parton, kezedben ékes fuvolád
milyen lehet a dal? minden mesterek mestere
milyen lehet magányod? a tűnődés világok felett
kívánságteljesítő fák közelében, virágzó évszak idején
felmerül, ha megpillantod magad elméd-öntükrében
és eljátszol a lehetőséggel, hogy dallamokba oldj
ajkadhoz emelt fuvoládon fennkölt érzelmeket
három világ-tudatát, mámorítón édes nektár ízével bódítani
mérhető lehet-e a boldogság, mikor könnyedén szolgáid
Táncba kezdenek a lábak, önfeledten lelkesedve, annyian, kik ismernek
végtelen szerencsések, bennük a gyönyör többszörösen fokozódhat
finom rezgéseken át, amit küldesz szent harmóniák zengzetében
és híveid, ahogy énekelnek végtelen szeretet sugárzón
hasonló pillanatokba onthat illatot minden lehetséges szépség
megnyilvánulhat a tiszta jóság, mely minden fájdalmat
parttalan örömmé nemesít, Mindenkitvonzó, illessen örök hódolat
szeretném valahol szolgáid szolgáinak szolgái között felismerni arcom
ám e hosszú úton, porszemnyi érdemem se maradt!
Debrecen, 2001. április 1.
