Natalya...

Kezdetben voltak a dolgok,de még nem vette kezdetét
a mozgás
amikor a dolgok jóra és kevésbé jóra osztódtak
Te meg Én nem tudtunk csak a jó dolgok választói maradni
mozgásba lendültünk meg nem számlálható hibát elkövetve
vonzódás nélkül csak feltételeztük egymást
ifjú elmével hasztalan vágyódtam tiszta életre és szerelemre
fürödnöm kellett a mocsokban és a bűnben
és miután életem nagyobb felét elvesztegettem
megjelensz Te fiatalon alig érintve
és váratlan kiolthatatlan vágyak lobbannak egymás iránt bennünk

Kérdezed hol maradtam ,miért késtem én

Hol keveredtél el, én is kérdezhetném

Nem sejthetem,hogy kozmikus tudat energiák
adnak-e erőt hozzád, nem sejthetem

Csak egyszerűen szeretni szeretnélek!

Natalya...

Önhibán kívül késtél harminc évet valahol
virtuális érkezésed óta élem meg,hogy többé soha sem
leszek a szerelem koldusa,mert Te itt leszel nekem
és ragyogsz ,tested csupa pontos arány,fiatal,szép
míg összetört kívül- belül engem az élet
romhalmaz ember,ép szilaj álmokkal vágyakkal telve
őrület
örülhet
ki minek

Előtted még ledér utánzat éjszakák vörös bor ballada
hegedűn vagy oboán
talán búcsú minden léhaságtól,mert minden aranykorra
változik egy közeli hajnalon,amikor megérkezel

Hát ezt megnézem magamnak,mint egy elképzelt filmet
amelyen nekem játszanom kell
társ
szerető
férj
szerepekből válogathatok,sajnálom,szánom,lenézem
mélyre zuhant
magamat!

Káosz sávon...

Szellemi prostitúció,hányás szemre,háló egy arányos testűre
halló
hál-ó

Barátaink hulláit faló ős-lakomák,állati eledel imádók
húst
vesznek magukhoz a rokonok zabáló komák

Teli a teste ölelés nyomokkal, a beste király nő élvhajhász
mint valami, mint bárki más emlős
tocsogó vérben tobzódunk akár szennyesen

Kibuggyan felhőjéből a Hold
fogamzás
pillanatra, amikor hörögve béget utolsót egy szelíd bárány
rugdal vergődik a kés alatt
ártatlanoknak micsoda jó falat!

Tündér...

Kedvezőtlen irányba,hogy elvitt a vonat én az erdőbe
menekültem,vigasztalódni de semmivel se lett jobb
olyan arcát mutatta most,sok féle csoportok nyüzsögtek
nehezen volna szerethető ez a tavacska is itt

Veled minden olyan más volna,gondoltam és micsoda kegy
mese tájak emeltek minden más lehet birodalomba
végtelen virág mezők kékek és lilák s a fákon okos beszélő
piros meg méregzöld papagájok,tangót táncoltam Veled
szédületes iramban,ahogy Te szereted
forró szavakat súgtam füledbe ,hogy imádlak
gyerekkori halott,vagy elszökött madaraid életre keltek
mennyi tiszta vizű vidámság
oboán a „Balladát”Te játszottad, később ének hangod
édessé szépült,aztán harmat nedves pipacs mezőkön át
suhanva, éreztem lassan vége szakad a film
haza fogok érni a szobámba és nem lehetsz ott,hogy
minden lehetséges jóval kényeztessen érted lelkesedő lelkem!

Tündér...

Ha Te vagy én a magasban,ahová nehezen jutottunk
kioldottuk volna magunkat,sorsunk az örök zuhanás
távolodás egymástól és attól ami
szép,ami vonz,ami hív .Vágy álmaink kialudtak volna
és a végtelen sötétben,hidegben,tagadásban,a kevésbé intelligensek
barbár társaságában élhetnénk önkínzó vad magányban
bár torony embernek hiszik magukat szegények nem értenék
hogy miért egy sodró tangó dallama szólhat ma szívünkben
ahol korlát nincsen,mert akár gondolat mozgássá nőhet
a titkos óhaj!

Tündér...

Tapasztalom,hogy nem valószínű, amit mondasz
és az a halk kék virtuális üvegfiók,hová legszebb
legszentebb álmainkat rejtettük volna
üres, valahol lent sár közelben
kitudja hány millió darabra tört

Virágzott volna a szép dúsan,bölcsen hölgyem
valami,elmozdult az egészben mitől félő
felbomlott a rend
és nem képes többé össze állni
az amit meg sem tudunk nevezni,könnyen kialszik
akár egy mosoly
vagy hulló virág szirom láng

Maradék erőnkkel töretlen, tovább keressük?!

Ballada hangulat…Balla Eszternek!

Ma délután,amikor vissza érkeztél a könyvtárból
sohasem fogom megtudni, miért de azt gondoltad
meghalhat a szerelem és valahol,elhantolják
mint egy közönséges hullát
és e hantra majd Te is tehetnél egy szál fekete rózsát

Tavasz fakad
és érzem
a szerelem örök szívdobogását
érkezik újarcú szép szerelmem
aki egy időtlen meleg zónába von
ahol boldogan táncolhat
a lélek
hisz mindig fiatal és örök!