Egyszerű fohász...

Ma órákig várakoztam a Nagyerdei Klinika nem túl vidám
várótermében,közelembe került két beteg férfi
csont és bőr,várakoztak ,hogy sor számuk végre megjelenjen
a monitoron ,ahogy egymással beszélgetek kiderült
mind ketten túl vannak egy kemó terápia kezelésen
alig volt lépésnyi erejük,vad fájdalmak törte emberek
de még pislákol bennük az élet,valamit szedegettek szatyrukból
és ettek,vizet kortyoltak üvegből tudták,hogy nagyon sokat
kell várni,amíg sorra kerülnek s míg értük jönnek a mentős legények
sokan érkeznek nők férfiak,idősek és fiatalok sietősek
legtöbben sorsuk bánat fogságába esők

Istenem irgalmazz, karma sújtotta létünknek
lelki és testi fájdalmaktól roskadozunk
félelmünk elűzi apró derünket

Add,hogy egyre többen felismerjék arcod
és tudjanak kérni szerető szívvel
itt a földön is
öröm
napokat!  

Konok zászlók...

Kitudja hány győztes csatába hívott székely seregeket
kék zászlón a nap és a hold,mikor még a nemzet,ennyire
nem volt szétdarabolt
ég színen szikrázik aranylón a nap hűs ezüstön ragyog a hold
remény források lobognak határok nélkül a magasba
egyre több és több bontja szent selymét

A világ hallgat,Európa, amikor szólhatna jógainkért,elhallgat
nem akar látni,lesüti szemét
nagyon elfoglalt, a kamatrabszolgaság ügyében ügyködik
szolgálva a valós hologram :Új Világ Rendet
nem fogta fel még,hogy ezek a konok zászlók,lengenek
törölhetetlenek,kék derűben szikrázó napok és holdak
napok és éjek elindultak sűrű sorokban egyre többen,világ
méretekben világolni kezdenek,hirdetve a Kárpát medence
legősibb népének, semmivel sem oltható szabadság vágyát
szülőföldünk emberi jussát,hogy ne idegenek uralják
ezért lengeni kezdtek a zászlók szép tavaszi szélben
hegyek ormain,völgyek mélyén
új és új napok és holdak ,mint most születő csillagok
fényük legyen boldogabb jövőt hozó
adjon Isten világosságot a fejekbe és a szívekbe

Ragyogjanak töretlen
égi kéken aranyló napok és ezüst holdak
elindultak a békés hadak!

Látvány...

Valahol van,mint egy mesében egymáshoz közeli
ingatag kocka köveken egy kastély,amely egyben
zongora vagy orgona ként is használható,az oldalán
gyertya lángok az emeleten lángol bentről a ház is
az ablakokon kicsapódnak a lángok de ez sem zavarja
a karcsú nőt,aki ott ül és ezen a tűzet fogott épület
hangszeren játszik ,mintha minden rendbe volna
ha elég ideig nézed,lassan hallani véled a dallamot is
tájba ékelt látvány lángok között egy zongorázó lány!

Kép...

Zavarba ejtő látvány ,egy valamiért örökre elfelejtett
kertbe kerek asztal nyolc tört fehér székkel
az asztalon felejtett kávés csészék kanalak
mintha, a tarka társaság elsietett volna valahová
kedélyes szép dámák tiszteletre méltó férfiak
lehet kisem itták a kávét,búja zöld növények hírtelen
benőttek mindent,dúsan zöldellnek most a székeken
csészékben minden hol az asztalon növényi lom
darabka elhagyott világ!

Mária Somi Kovács...

Delfinek vízben-fényben avatott asszonya könnyedén
kvantum-új-lovag -nő,most,hogy a változás művészetét
megvalósítod kezdelek csodálni,fényenergia habokból
trillázva végtelen örömben,testben is megfiatalodva
fennkölt illúzió mezőkről érkezve nekem is üzenj majd!

Karma törvény...

„Százakat lőtt le Irakban, majd hazatért, jótékonysági szervezetet alapított, bestsellert írt, és sztárokkal parádézott a legkeményebb amerikai mesterlövész. Chris Kyle ...”sajtó hír.


Mulass csak kemény legény,amit elkövettél
vissza hat rád,téged is célba vesz a nálad jobb
mester lövész,megjelenik  szíved felett a piros pont
és eldördül a fegyver,itt –ott, életről- életre vándorolsz
majd s a sohasem várt pillanat annyiszor oltja ki életed
ahányszor te a mások létére törtél,bár most nagy hősnek
nem szégyelled képzelni magad!

Tündér...

A túlsó part fövenye sötét zöld,képzelt gondolat
madarak röpködnek sűrű rajokban csipogva- sivalkodnak
énekelnek,felhőtlen az ég tiszta derűje csorog alá az erdőkre
lehet élnek nők és férfiak is odaát és furcsa állatok
ám a széles folyó reménytelen fortyog fő gőzölög

Maradni kényszerül a vándor,tudatos álom tájon meditálhat
az örömök itt is rátalálnak kövekből,fákból csordogálnak
új dallam ívek, érkeznek távoli csillagokból kvantum illúzió
tájakon
a hiányod jelenbe vésett ábra

Kifejezhető keserűség
de annyi édes ölelésed
emléke
vigasztal

Hogy majd talán tavasszal…?!