Ahogy ülsz búsongva már édes honvággyal telten
fátyol vékony száriban, csak megérintem vállad
gyöngéden, mint lágy szellő vagy elvont-gondolat
Amely látod képes átszelni a roppant távolt
s mire fölrezzennél, hogy ez egy kóbor vágy volt
fürödni indulsz!