Zsanett...

Hogy reméltem,mikor megláttalak,hogy más vagy
tündérnek láttalak ,szépnek, tisztának,aki szerelmet ad
vágyam lobbant utánad kék szemed látva,örömöm
értelmes szavakkal növelted és sok-sok sziporkázó tánccal
baromság itt minden,a másik kifosztott gyorsan
forró ajkad,melleid és lentebb öled édes nektárját
kitudja hányszor megalázott és szádba dugta rúdját
A vonzalmak ma szennyes hullámokba merülnek
fülem hallatára dicséred ki hamarabb ölelt téged
e megnyilvánult világ förtelmes fülledt,bepiszkolódunk
torkig,csak élvezeteket hajszolva habzsolva élünk
alig van ki fennkölt törvényeket tisztelne még
gazdagítva karmánk visszahatását a körforgás örvényébe
hempergünk bizony tudatlan…újra…újra…és újra!