Tündér...ballada.

Szép kedvesem síratom,síró lelkemmel
nem tudom hol lehet,milyen pontján a térnek
véget alig érő napok teltek el,és nem érkezett
egyetlen szó üzenet,nem áthatolható fekete köd
lehet távol csillagtér kozmikus méretű lebenyfalakkal
óriás sejtkapilárisok torlaszokkal némaságra
ítélték,akik képesek minket parányi lényeket
könnyedén irányítani vagy gyilkos gyönyörökbe ölni
tévedés azt hinni a magunk tudása
gyötrődni és gyönyörködni,lenge kis bábuk
arra mozgunk,amerre akarják

Ó én egyetlen szép kedvesem,szívedben,ha ébredne
vágy tudatni bánatarcú társadat,hangulatodról
akkor én arról álmodok,hogy képes legyek a leghalkabb
jelet is fogni és megérteni jövőt vagy végzetet
kiolvasni a virtuálisan hullámzó pontból,négyzetből,körből

Ám,ha mindegy számodra szenvedő sorsom
csak kortyold a jót,felejtve örökre engem!