Tündér...

Képes vagy boldogság zuhatagot önteni rám
csókkal,öleléssel,tudva nem érem be kevéssel
és az epret harapva fogaid közül kínálod
ajkam epervéres csókba vonva,ki vagy hát
néhány bolond férfi bolondító hölgyemény
két pont között utazó jótékonykodó csábító
napba törő rózsabokor leány költemény
a fiatalság csupán tünemény állapot,nem érdem
sorsod kötetlen futni hagyhatnám
létünk futó homok sivatagában
minek is Neked szívem virágzó oázisa mond

A vér színű bor,bíbor illatát magadba szippantva
látom férfi és nő milyen nagyon veszendők vagyunk
vágyak játszanak velünk és csak játszanak
látszat drámák hullámai dobálnak,mézet lopunk
édesedni éden kerteket képzelünk,egymásba kapaszkodva
félve végtelen zuhanást,táncolunk és énekelünk
tébolyda alanyok gyanánt,mert ráébredtünk
a millió csók is illúzió,nem lehet végtelenbe hosszabbítani
vonzalmak mámorát,kínból és örömből kóstolót
kapunk itt bőven de nincsen esélyünk maradandó ízekre
világunk a lelki világ nem téphető ízekre!