Itt kell maradnod a valóság érzékelhető partján
ne engedj csáb energiáknak lila falakat vonnak
köréd,démoni röhejük hallhatod,mert látják
az elnémult,porlepett hegedűt a feledés mohón könnyű pókhálóba szövögeti
és múltadba temeti,ébresztő hölgyem
Halld meg érintetlen húrok kozmikus sikolyát
zokogó el nem játszott dallamok
bús fájdalmát
és ragadj vonót
Itt várok rád,szívem egy szál rubint rózsa
a színpad meleg fénye hív,hogy játssz
gyújts szeretet lángolást az emberekben
mintha örök télbe áznak ,éheznek,fáznak
Veled vagyok,fogom a kezed, át törékeny keskeny
hidakon,amerre világ csúcs ragyoghat rád!
