Tündér...

Nem ismerem a Te útjaidat én kedvesem
nem tudom,hogy milyen örömöket élsz meg
én csak hívlak szépséges tájaimra,amelyeket
én is álmaimban hordok,Neked tartogattam
a gyorsan sodródó patakokat,fenyvesekkel
ahol igazán táncolhatod a százarcú örömtáncokat
hívlak mindenkit vonzó eleven színpad játékra
töltsük fel az emberek kiapadt lelkét hűs energiákkal
világ építő gondolatokkal,mert látod mennyi kultúra
hatalma porba hullt
Itt és most a viszályok korában sötéten hullámzó
vad gyűlöletek tombolnak,szennyeznek tájakat
embernek álcázott gyilkos démonok
ha sikerül a szívekben újra lobbantani a szeretet fényét
erőt ad, akkor az ég is,az ellenség láthatatlan hada
megsemmisül
hívlak az én útjaimra,kedvesem legyél az életem virága!