Toporgónak....

Várom még olykor a csengetésed ,érett szőlő szemeket
tenni a szádba,viszonozva újaid felelőtlen kedvességét
és hagyni Téged a dallamok szabad áradatában,hogy ajkad is
belépjen a számomra nem hallható zengemények kórusába
nekem elég a szólóban gyönyörködni ,minden édes vibrációban
mert ebben a hangörvénylésben is Te vagy:boldogítóm

Talpadtól fejtetőig minden sejted érintve gyöngéden :új
életérzést a bizalomét indítva áramolni szerte sok millió
éhező sejtbe,küldve sejtelmes üzeneteket,amelyeket csak
sejttudat értelmezhet és adhat tovább,hogy egyszer egy szép
pillanatban jó érzés szülessen tudatalattidban :elfogadni
létemből egy darabkát,amely felemelhet kettőnket többre

Mintha külön kóborolnánk,csavargó lelkek gyanánt
szenvedve az elemek káoszától testi-lelki szinten
vad zavarban szaglászva kutatva néhány életcsepp harmóniát
holott ülhetnénk a nyugalom óceán partján vigadva
bíbor és arany színű borokat is kóstolgatva mértékkel
míg tartanak a nem barátságos zord évszakok

De hiányodra szoktatol kevélyen balga más hangulatok
vonzására hagyatkozva pazarolva időd drága perceit
játszod ,hogy üres nagy gömbök görgetése a dolgod,és nincs
igazi célja hajnalaidnak,bárhogy is fáj lehet a másoké vagy
akik megaláznak,bántanak,közönségesnek hisznek
kivel bármit is megtehetnek vakon ezekhez kötődve toporogsz !