Kisodródtam reggelre valahová,nem elérhető távolságra
nyugalom vesz körül itt fű,fa ,virág .Semmi sem örül
csak van
Önmagában a szépség, tavak kristály vízében tükröződik
tetszeleg némán hidegen tökéletes arányok. Óriások és
parányok
Lábnyomaid bizonyságok,hogy öleltelek. Eltünttél,buta
tündér,hogy százezer más változatban majd újra és újra
csábíts
Félek,hogy mint húsevő növények, ez a táj itt magába zár!