Natália.

Milyen jó,hogy a haldokló béka mellett megálltál
távol a lombok közül figyeltelek mondtam is Neked
később a padon ,amelyről lesöpörted az őszi leveleket
várlak,mivel a csoportból Téged választottalak ki
határozottan,mert a testéből távozó kis állat szenvedése
megfogott és csak álltál mellette,mint önmagad szobra
így vándorlunk, az igazi lélek énünk egyik testből a másikba
beszélünk még többet is erről majd ,mindent idejében
remélem szabad maradsz…száguldozni velem
kozmikus dimenziókban, mert ismeretlen vágyakat
lobbantottál ma !