Serényen gyűljetek gyógyfüvek illatozó virágok
langyos kedves szellőcskék lábát simogassátok,úgy
mintha én tehetném nagyon-nagyon gyöngéden
szaporán gyógyítsátok gyönyörű gondolatok,szavakba
olvadva fényesen olvadó arany ként zsongjátok
körül amíg minden beteg sejt örül :arany csengettyű
fülnek is kedves énekkel
ahogy csak a szív énekel
Tüstént távozzatok kínok és vissza ne térjetek többé
se csüggedések,se öröm nélküli percek
színpad hívja e drága lábat, hol majd vidám táncot járhat
szenvedések fogságába nem tud játszani
mielőbb engedjétek szabadon szárnyalni őt
ki tán majd nem mérhető jókedvem elhozza
kedves mosolyába rejtve
ragyogása megérint
Addig várok itt ,mint a kő,komoran búsan dal nélkül
gitárom húrjaira se pillantok
és sötét árnyakba takarózom
néhány csillag csira könnyem kiejtem
ameddig fényporzóan az út nem jelzi újra :érkezését!